|
Rekord született!
2014.12.11. 05:59
2014. DECEMBER 5-7.
GUINNESS-REKORD KÍSÉRLET
A rekord felállításának ötlete már az év elején megfogalmazódott bennem és mondhatni, hogy szinte akkor, egészen pontosan áprilisban elkezdődött a megvalósításhoz szükséges feltételek megteremtése. Rengeteg munka volt bent, sok ember közreműködésével. 
Nagyon jól tippeltem - vagy csak egyszerűen ennyire ismerlek már titeket -, amikor megsaccoltam a várható létszámot. A szombathelyi tekerőkkel együtt kereken 128 bátor emberke vállalta a kihívást!
Az első 21 résztvevő rajttekerésre készen, egészen pontosan 16 órakor nyitotta a rendezvényt! 
Az elején még nem a legideálisabb körülmények közt folyt a tekerés, de kora estére már minden a helyére került. 9 órától megérkezett dj Naca, aki fergeteges hangulatot varázsolt nekünk. A tekerők mellett nagyon jó kis buli kerekedett és hajnalig tartó mulatozással zártuk az első majd kezdtük meg a második napot.
A szombatot, amit FŐNAPnak neveztünk ki. Rengeteg programmal vártuk a „külső” embereket. Nagy örömömre szolgált, hogy a délutáni órákban tényleg sokan kísérték figyelemmel a történéseket. Délelőtt a TV2 is a helyszínen forgatott. Egy rövid képes riporthoz készítettek anyagot, amit december 14-én 9.55 órakor a Több mint TestŐr című műsorukban lehet megtekinteni.
A kora délutáni órákban a helyszínre érkezett a két ismert és elismert vendégünk, Deutsch Anita, színművésznő/spinning edző illetve Kropkó Péter, Ironman bajnok. Anita két órát is tartott, Péterrel pedig egy hosszabb interjú készült és ő is végigtekert velünk egy órát. Mindkettőjükben egy rendkívül szimpatikus, közvetlen, barátságos embert ismerhettem meg és láthatóan jól érezték magukat körünkben. Távozásukkor elmondták, hogy nagyon pozitív élménnyel gazdagodtak a meghívásnak eleget téve és példaértékű összetartásnak lehettek tanúi városunkban. 
A legkisebb korosztálynak is igyekeztünk megteremteni a lehetőséget az önfeledt szórakozáshoz...arcfestés, lufihajtogatás, ügyességi vetélkedő, elsősegély foglalkozás és persze a Mikulás is érkezett hozzájuk. A gyerekprogramok mellett egészségügyi vetélkedők, szűrővizsgálatok, szimulációs bemutató is volt a terítéken. Párhuzamosan persze továbbra is folyamatos volt a tekerés. Az esti váltásoknál azért már egy-egy arcon fellelhetőek voltak a fizikai fáradtság jelei, de azért egy apró mosoly mindenkinek jutott. A második éjszaka viszonylag „csendben” telt...volna. De érkezett 2 Mikulás, akiknek sikerült vidámságot varázsolni a hajnali monotonitásba, átsegítve a holtpontokat, amelyből ezen az éjszakán volt a legtöbb. Meglátásom szerint ez volt a legnehezebb etap talán mindenki számára az 50 óra alatt.   
A vasárnapnak már úgy vágtunk neki, hogy egyre közelebb vagyunk a vége felé, A REKORD felé! Délelőtti órákban még Anita megörvendeztetett minket egy órájával, majd megérkezett Varró Gyula, a Cola-Cola Testébresztő nagykövete és átvette tőle a stafétabotot vagyis biciklit. Tekerése után pedig tartott egy jó kis hangulatú aerobic edzést, amelybe bárki bekapcsolódhatott, akinek kedve tartotta. Közben Norbi Update és Tupperware termékek bemutató standjai is felállításra kerültek.
Déltől elkezdődtek azok az órák, amelyek váltásban az utolsók voltak a tekerők számára. Ekkora már tényleg elég nagy mértéket öltött a fáradtság és egy picit mindenki súrolta saját teljesítőképessége határát. De ettől KIHÍVÁS a kihívás! Volt bennem egy kis félsz…tartottam tőle, hogy emiatt talán nem fogjuk úgy élvezni a végét…hogy elmarad az eufória. De tévedtem!!! 
Az 50. órában elfelejtettünk mindenfajta fájdalmat, fáradtságot és az utolsó húsz percben átadtuk magunkat az önfeledt ünneplésnek, ami brutális hangulatban telt.
Nem tudom elmondani, nagyon kevés a szó vagy talán nincs is megfelelő arra, hogy kifejezzem azt az örömet, elégedettséget, BÜSZKESÉGET, amit akkor éreztem és ezt NEKTEK köszönhetem! 
Sebestyén István, rekordhitelesítő által vasárnap 18.05 perckor lezárásra került a kísérlet. Így tehát a rekord, ami felállításra került:
50 óra 5 perces leghosszabb, folyamatos teremkerékpározás
csoportos kategóriában 128 fővel 
Számomra még most is felfoghatatlan az az élmény, amit ez a rendezvény adott. De van még valami, amit szintén nem nagyon sikerült eddig feldolgoznom és amiért nem tudom, hogy lehetek eléggé hálás….ez a valami nem más, mint az a munka, amit a rendezvényt segítők végeztek. 
Először is szeretném megköszönni az Egis Gyógyszergyár Zrt, Körmend Város Önkormányzata, Bebes István, dr. Németh Attila, Takács Károly és Tóth Tihamér anyagi támogatását. Hozzájárulásuk nagy segítséget jelentett a rendezvény költségvetésének egyensúlyba hozásában. Köszönöm a szombathelyi Progym sportcentrum rendezvényhez való hozzáállását, a biciklik térítésmentes kölcsönadását, a résztvevőknek hozott energiapótlókat, edzőiknek, Gergácz Péternek illetve Lajos Zsoltnak a közreműködést és hogy 26 tekerőjükkel ők is hozzájárultak a sikerhez. Remélem lesz alkalmam visszaadni a támogatásukat. Szintén köszönetemet szeretném kifejezni dr. Csata Lászlónak, a Rehavita Egészségközpont működtetőjének az 50 órás állandó orvosi felügyeletért. Hatalmas elismerésem szervizmesterünknek, Országh Ricsinek. A szereléshez való hozzáértéséről illetve szakmai profizmusáról eddig is tudomásom volt, viszont az egész hétvégéhez való hozzáállása a hihetetlen kategória számomra. Munkája mellett mindenben a segítségünkre volt és mindenkihez volt egy kedves, biztató szava.
Másodszor pedig azt, aminek nincs kifejező eszköze, mégis a legnagyobb értéket képviseli számomra és nem tudom eléggé és elégszer megköszönni! Nem tudom, mi lenne az, amivel mindezt viszonozni tudnám. Tényleg azóta is a hatása alatt állok. Annak hatása alatt, hogy arra érkeztem a teremhez, hogy egy csapat ember várt rám…hogy nem kellett senkinek sem szólni az óraváltásoknál…hogy nem volt fennakadás, amit jegyzőkönyvezni kellett volna…hogy soha nem volt hiányunk az ellátásban…hogy a biciklik folyamatos karbantartás alatt voltak…hogy nem volt semmi olyan dolog, ami megoldatlan maradt volna…hogy a végén másfél óra alatt olyanná „varázsoltuk” a csarnokot, mintha ott sem lettünk volna…és még hosszasan sorolhatnám.
Harmad-, de semmiképpen sem utolsósorban hatalmas elismerésem mind a 128 tekerőnek. Néztem, figyeltem, láttam az arcokat. Az arcokat, amelyek nagyon nagy akaraterőről, kitartásról tettek tanúbizonyságot. Azt hiszem, hogy itt mindenki egy kicsit önmagát győzte le, amikor újra és újra nyeregre pattant. Önmaga és leginkább a másik 127 emberke miatt óráról órára megküzdött a fáradtsággal, fájdalommal. De mindezek ellenére, mégis mindenkinek volt kedve, ereje a másikkal beszélgetni vagy csak egy biztató mosolyt elereszteni társa felé. Nem hiába a közösségi szellem csodákra képes!!! Hatalmas gratuláció nektek! Ez már a miénk és ezt már senki nem veheti el tőlünk! Vagy ha mégis, visszavesszük!!! 
Tudom, hogy név szerint kellene felsorolnom azokat, akik bármilyen módon a segítségemre voltak. Nagyon hosszú lista lenne és nagyon sok mindenki szerepelne rajta. Csak azért nem kezdek bele, mert hátha kihagynék belőle valakit és azt meg végképp nem szeretném. Köszönöm a nyugdíjas hölgyeknek, akik mindvégig mosolygósan, végtelenül kedvesen, profi módon szolgáltak ki minket….a haveroknak, BARÁTOKNAK maximális hozzáállásukat, támogatásukat…orvos házaspárunknak az állandó orvosi felügyelet biztosítását…szerelőnknek a non-stop munkát…a résztvevő tekerőknek a kitartást, le a kalappal teljesítményetek előtt…és mindenkinek azt a hidegrázós érzést, amit a végén éreztem!
Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen összetartó, erős egységet alkothatok Veletek. Tényleg példaértékűek lehetünk bárki számára. Ezt a mondatot nagyon sok kívülállótól hallhattam a hétvégén és ha ezt mások is észreveszik, akkor azt el kell hinni…!!!!
Kívánom, hogy ez még nagyon sokáig így legyen! Én azon leszek, ezt megígérem!!!
Tudom, hogy már kissé elcsépeltem, de hadd mondjam el még egyszer:
KÖSZÖNÖM!!!
Képek a galéria 2014.rekord mappában és a videók is felkerültek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés